N. Mészáros Júlia: HAász Ágnes művészetéről / On the Art of Ágnes HAász

Elglish below

Mészáros Júlia művészettörténész

HAász Ágnes 1987-től készít elektrografikákat. Kezdetben a xerox technikából adódó, új kifejezési és képalkotó lehetőség érdekelte, majd a friss felfedezések öröme ösztönözte újabb és újabb kísérletekre. A műfaj sajátosságainak kitapasztalásával fokozatosan bonyolódott bele a fény többszörös misztikus átlényegülésének szisztematikus elemzésébe, a kigondolt művészi problémák finom színhatásokra épülő, speciális felületeteket eredményező rafinált technikakombinációkkal történő megjelenítésébe, s jelentett mindinkább kihívást számára a tisztán fényből született szín-jelek gondolati tartalmának elmélyítése.

Műveiben a színek a 90-es évek elejére a szándékolt és előre nem sejtett, primer jelentésű motívumokból és mozzanatokból többszörösen értelmezhető formákká, táj-elemekké, misztikus jelenetekké álltak össze. Az alapmotívumként szolgáló fizikai fényjelenségek, festett színfoltok, megrajzolt formák vagy kollázsok egymáson elcsúsztatott, egymásra vetített, montázsszerűen összeillesztett kompozíciókban való ismétlődése az alapforma más-más nézőpontból történt leképezését, szétfoszlásának vagy testet öltésének érzetét keltette, mintha más-más idősíkból, más-más térből tűnt volna át, verődött volna vissza valamely fizikailag mérhető test vagy tárgy fényrészecskék, fényfoltok, fénysávok által letapogatott felületeként.

A fénnyel átitatott papír színes részformái külön-külön és együttesen, egymást felerőítve, újraértelmezve és új értelmezési lehetőséget nyerve, újabb és újabb jelentéstartalommal gazdagodtak. A tudatos és véletlen színhatásokon és egyéni formaelképzeléseken alapuló alkotói szándék és a géppel való érzelemmentes kapcsolat egy előre konkrétan meg nem határozott, részben gondolatban létező nagyrészt a képzeletből és a véletlenből táplálkozó, öntörvényű világot alakított át intuitív képekké a szokatlan textúrák, áttetsző és sűű fényszálakból és színfoltokból definiálható részelemekből.

HAász Ágnes következő időszakban készült kisebb és nagyobb méreű munkái különös ikonosztáz részei, a valóság kontinuitásának önálló képekben – ikonokban, ikon-részekben – való leképezései, amelyek lényege a metamorfózis és az átlényegülés.

A fény mint a papíron szín formájában rögzülő anyag, önnönmagában metafizikai jellemzővel bír. Nemcsak a forma által telítődik szimbólikus tartalommal, hanem közvetlenül szemlélteti a valóság metafizikai lényegét az önmagával kifejezhető viszonylatok vetületeként, s teremt új kontextusokat a tapasztalaton túli valósággal.

A fény, a technika és technológia mint m¦vészi eszköz az átlényegülés további erőit hordozzák. A fény egyszerre ábrázolt tárgy, érzéki hasonmás, színrétegként tárgyiasult felület a képen, és az érzékiségtő független gondolatok megtestesítője. Az alkotás folyamatának zárt láncolatában a kész mű az örökkévalóság elemeiből a kontinuum adott pillanatban megtestesült képét tárja elénk.

HAász Ágnest tehát a nyilvánvaló kapcsolatba nem hozható tények közötti viszonyok, összefüggések feltérképezése foglalkoztatja. Művészete az utóbbi években erkölcsi, érzelmi tartalmakkal gazdagodott és az idő mint filozófiai fogalom vizuális értelmezésével mélyült (lásd Labirintus-művek, időkompozíciók, az Elektroikonosztáz – sorozat újabb darabjai). Alkotásaival a művész egyre beljebb hatol a fogalmi szférán túli világba és a lélek mélyrétegeibe. Nem véletlen, hogy legutóbbi műveiben -miként ikonos korszakában – ismét a szakralitás erősödik fel.

HAász Ágnes katalógus, Budapest, 2000.

 

***

Júlia N. Mészáros art historian

Ágnes HAász has been making electrographics since 1987. In the beginning, she was interested in the new possibility of expression and creating pictures by xerox technique, later she was motivated to keep experimenting by joy of recent discoveries. Experiencing the peculiarities of this genre, she gradually got entangled in systematic analysis of repeated mystic transubstantiation of light, in representation of conceived artistic problems based on fine colour effects, resulting in special surfaces, using a refined combination of techniques. Deepening the thought content of colour signs created merely of light was an inreased challenge for her.

In her works, the colours were combined by the beginning of the 90s from intended and not foreseen motifs and moments of primary meaning to forms, landscape elements, mystic scenes which can be interpreted in several ways. The repetition of physical luminous phenomena, painted patches of colour, drawn forms or collages serving as basic motifs in the compositions slid and projected on one another and fitted together like a montage gave the impression of mapping, dissolving and embodying the basic form from different points of view as though it had faded in from a different time plane, a different space and had struggled back as a surface of any physically measurable body or object scanned by  particles, spots and streaks of light.

The partial colour forms of paper collectively and severally, permeated with light, reinforcing and reinterpreting one another and gaining a further possibility of interpretation, were enriched with further semantic content. The creator’s  intention based on deliberate and accidental colour effects and individual form conceptions and emotionless relationship with the machine transformed to intuitive images an autonomous world concretely not predetermined, partially existing in thought, mostly feeding on imagination and chance  from partial elements which can be defined from unusual textures, translucent and close light threads and patches of colour.

The smaller and larger works made by Ágnes HAász in the following period are parts of a strange iconostasis, mapping of continuity of reality in separate images – icons and parts of icons – whose essence are metamorphosis and transsubstantiation.

Light as a material fixed on paper in form of colour possesses a metaphysical characteristic feature in itself. Not only does it become saturated with symbolic content by the form but it directly illustrates the metaphysical essence of reality as projection of the relations that can be expressed by themselves and creates new contexts with reality beyond experience.

Light, technique and technology as artistic means bear further forces of transsubstantiation. Light is a reperesented object, a sensory likeness, a surface objectivized as a colour layer on the surface, and embodiment of thoughts independent of sensuality. In closed chain of process of creation, the ready work shows us the image of the continuum embodied from elements of eternity in the given moment.

Thus, Ágnes HAász is concerned with clearing up the relations between facts which cannot be connected evidently. In the last few years, her art has been enriched with moral and emotional contents and deepened by visual interpretation of time as philosophical concept (see Labyrinth works, time compositions, recent pieces of the Electro-iconostasis series).

The artist penetrates farther and farther in the world beyond conceptual sphere and in the deep layers of soul. It is no mere chance that – like in her icon period – sacrality has intensified again in her recent works.

Translated by Éva Blénesi   

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s