Muladi Brigitta: Térfigurák lábjegyzettel / Space Figures with Footnotes

English below

Térfigurák lábjegyzettel

Haász Ágnes kiállítása

(Csepel Galéria, 2003. XII. 4.–2004. I. 4.)

„a személyiség csak az egyszerű látszat folyamatos tagadásán keresztül találhat magára”  Haldane

A művész szabad. Ez a szabadság azonban számos ponton rögzül a művészlét elemeihez. A választott technikához, a filozófiai irányultsághoz, világlátáshoz, és leginkább az alkotások fizikai létéhez. A művészet lényege Haász Ágnes olvasatában, hogy bizonyítsa: az élettelen anyag is képes élő benyomását kelteni mozgás, az életlendület hordozójává válni.

Azt a nézetet látjuk megvalósulni, miszerint az emberi tudat teljesen szabad, olyannyira, hogy új minőségeket képes teremteni, világképének kialakulását maga irányítja. Intutíve megragadják a világ jelenségei, ezeken az alapokon indul el, de azt értelmi szinten alakítja, egységesíti a két ellentétes pólust.

Haász Ágnes azzal, hogy a képzőművészet technikai készletét gazdagítja, új kategóriát, új rendszert is létrehoz, az elektrográfiát, a fénnyel készült alkotásokat. A művészet történetében a fotográfia volt az első műfaj, a „fénnyel rajzolás”, amely addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott az ember megismerési folyamataiban, mind az önismeret, mind a jelenségek megismerése terén. A fényképezés nélkül nem lenne vizuális képünk a fényről, az atomról, távoli természeti jelenségekről, bolygókról, megközelíthetetlennek hitt állatokról.

A fotográfia készítés aztán százéves fejlődése eredményeképpen – hosszú harcban a képzőművészet egyéb ágaival – képzőművészeti kategóriává vált, a manuálisan készített primer, anyagi természetet hordozó művekkel egyenértékű minőségeket hozott létre, legitim művészetté vált.

A számítógép megjelenésével a fotográfia még inkább képessé vált átalakulni és nem csak pillanatképet rögzíteni, nem csak szemmel látható dolgokat kifejezni.

Az állókép mozgóképpé alakult, nemcsak filmen, hanem, az emberi mozdulat megörökítésén túl a művész maga is belenyúlt, mozgásra kényszerítette az állóképet különböző trükkökkel.

De térjünk még vissza a fényhez.

Például az álom is fényjelenség, az agy által létrehozott elektronikus hullámok fényjátéka, amely láttatja velünk – Jung szerint – a tudattalanunkban rejtőző képeket, vagy a napjainkban megélt élményeink felfokozott létállapotait.

A fény számos művészettörténeti korban játszott központi szerepet. A bizánci művész számára, akinek a mögöttes tartalmak, a mindent láttató FÉNY megjelenítése volt a legfontosabb és legfogósabb feladata, valamiféle bűnös mágiának tűnhetne a fénnyel való festés, az elektrográfia.

A fény az az anyag, amely az ember számára láthatóvá teszi a dolgokat, nemcsak fizikai, de filozófiai értelemben is. A bizánci, a középkori  esztétika, legfontosabb eleme a belső fény láthatóvá tétele volt. A görögkeleti ikonok festői az arany földöntúli ragyogásában keresték a transzcendens hatást, a gótika még többnyire névtelen művészei a katedrális ablakain beáramló fény segítségével teremtették meg a hívő számára az áhított, átlényegült szellemi állapotot.

A képzőművészet ikonikus kötöttségei alól a 20. században végleg felszabadult és a fény, mint fizikai jelenség jelentett kihívást a művészeknek, elég, ha csak az impresszionistákra gondolunk, de közelebbi példaként említhetnénk Csontváryt, aki éjszakai látképein a villanyvilágítás mágiáját jelenítette meg. A most végzett fiatal festők között is van olyan, László Dániel, aki a 19. század nagy festőinek nyomán a gyertya fényét igyekszik sorozatain ábrázolni.

Ha már a művészegyéniségeknél tartunk, akkor beszélhetünk arról is, hogy mi az az alapvető dolog, amely megkülönbözteti a művészeket egymástól.

A művészet feladata minden művész számára mást jelenthet, de két alapvető típus szerintem létezik. Az egyik a reprodukáló, adott művészeti eredményeket újra legitimálni szándékozó művészegyéniség és a folyton újító, megújuló, nyitott típus. Ez utóbbi kategóriába sorolnám Haász Ágnest. A technika, amelyet választott még annyira új, hogy neki magának is alakítania kell, meg kell tapasztalnia, mire is képes. Ha végigtekintünk eddigi pályáján azt látjuk, hogy a kezdetben ikonikus kötöttségeket hordozó művek lassan átalakultak. A statikus, mozdulatlan figurák megmozdultak, a tobzódó színek lehalkultak, a formák egyszerűsödtek, a mű kifejezőereje azonban ezzel fordított arányban sűrűsödött, az ábrázolásokban rejlő feszültség megnőtt. A művek olyan dimenziót nyitottak, amelyben az az érzésünk, hogy a mű saját magát hozza létre, a teremtő erő – a művész – csak indukálja az energiát, amely aztán önmaga, sodró erővel teremti meg a művet, a sokféle értelmezést megengedő, nyitott struktúrát; amely aztán magába forgatja a nézőjét, szinte elnyeli. Nem tudjuk, hogy a pillanat, amely elragadott minket, a keletkezés, vagy a semmibe hullás pillanata-e? Hogy belülről, vagy kívülről szemléljük az eseményt, amelybe kerültünk. Aztán ráébredünk, hogy ez nem is fontos, hiszen részévé és megtapasztalóivá váltunk a Haász Ágnes teremtette világnak, azzal, hogy beletekinthettünk munkáiba, hogy az ő létélménye pillanatokra a mi tapasztalatunkká is válhatott, válik most.

A kiállítás címe így szól: Térfigurák lábjegyzettel. Ha olvasmányélményeinkre gondolunk, mindenkinek van jó és rossz élménye a lábjegyzetekkel kapcsolatban, nekem például Závada Pál Jadviga párnája jut eszembe, ahol alig olvashatóvá, szaggatottá tette az olvasmányélményt az olykor háromnegyed oldalas lábjegyzet, az egyébként sodró gondolatfolyamot és cselekményt. Haász Ágnes kiállításán a lábjegyzetek iskolapéldáját láthatjuk. A tematikához nem szorosan kapcsolódó információ, amelyet velünk nézőkkel még úgy mellékesen közölni akar nem töri meg a kiállítás egységét, belesimul és valóban kiegészíti a Haász Ágnes művészetéről kialakult képünket. Szorosan kapcsolódik az anyaghoz, hiszen a könyvek, az olvasmányok filozófiájának gerincét képezik, a könyvekkel, a „nyomtatással” való kapcsolatából született, nőtt ki szinte egész művészete. A könyvművészet, a művészkönyv készítés kreativitásának új szegmensét aktivizálja, teszi láthatóvá számunkra is és ezzel teljessé a róla kialakult képünket.

 

HAasz_Agnes_writing_EN_Muladi_Brigitta

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s